Érme fotózás

Aminap kaptam egy e-mailt Pétertől, aki az érme fotózásról szeretett volna megtudni egysmást.

Mivel eddig pénzérméket még nem fotóztam, így felkeltette érdeklődésemet a dolog, és sebtében összedobtam egy-két beállítást, hogy megnézzem mis sül ki belőle.

A téma egyébként is passzol a fények beállításáról elkezdett kis sorozatomba, hiszen a fotózás során a legnagyobb kihívást a domború felület hangsúlyozása okozza, amit pedig a jól kiválasztott megvilágítással lehet elérni.

A fénykép céljától függően különbözőképpen lehet közelíteni a témához.

Az egyik esetben követelmény lehet a torzításmentes ábrázolás, zavaró árnyékok nélkül, például egy érmekatalógusba készült fényképeknél, míg más esetben némi hangulati elemeket is csempészhetünk a felvételre.

Az első lépésként az állványra helyezett fényképezőgépet olyan helyzetben rögzítettem. hogy az optikai tengely függőleges legyen és a téma kitöltse a képkivágást. Ahhoz, hogy ez utóbbi is megvalósulhasson közgyűrűt használtam.

Az expozíciós értékek kapcsán nincs nagy para, ugyanis a fényképezőgép állványon, az érme pedig az asztallapon, ergo a záridő akár hosszú is lehet (ha a fények igénylik), nem kell a bemozdulástól tartani. Rekeszeléssel megint csak nem kell sokat bajlódni, hiszen a pénz az objektív front lencséjével párhuzamos, így a szükséges élességtartomány minimális (DOF pár mm).

A fotózás során a zárat 1/125 -re tettem, és a fényektől függően a rekesz f/16 körüli értéken volt. Az élességet manuálisan állítottam be.

Az első próbálkozást egy fehér papírlapra tett fél dollárossal követtem el.

Az ablakból jövő napfényt egy tükör segítségével a kívánt irányból zúdítottam az érmére. A célom a domború felület kiemelése volt, emiatt viszonylag lapos szögből (balról) küldtem a fényözönt, ami persze ronda sötét árnyékot keletkeztetett az érme túloldalán.

No, ez így nem lesz jó! De ilyen apróság, mint az árnyék eltűntetése nem okozhat problémát.

Több pofon egyszerű megoldás is kínálkozik.

Rögtön az első, a háttér kicserélése sötét felületre, amin már kevésbé jelenik meg az árnyék.

A másik lehetőség az érme eltávolítása a felületről. Vagyis valamilyen módon fel kell emelni a dollárt (most nem az árfolyamra gondoltam), tehát egy távtartót kell a pénz alá tenni úgy, hogy az ne látszódjon.

Ehhez én a fiam jáva építőjátékának elemeit használtam, amit bizony csak hosszas alkudozás árán sikerült egy kis időre kölcsön kapnom (cserébe Dani exponálhatta a következő képet).

A felvételen már nyoma sincs az érme melletti csúf szürke kiflinek, viszont a pénz felülete kissé sötét és a fej mögötti rész árnyéka is lehetne lágyabb (persze ez ízlés kérdése is).

Ekkor került elő az ioncserélt vizet tartalmazó műanyag flakon, amely villám gyorsan átalakult fotótechnikai segédeszközzé. Nem kellett mást tennem, mint levágnom a tetejéből és kialakítani egy nyílást az oldalán. Ooaáálá kész a fotósátor - fillérekből :)

A tejfehér anyag hatására a belehelyezett dollár kifehéredett (de ez még nem pénzmosás).

A tükör segítségével ismét variálgattam a fényforrás irányát, hol a nyíláson bevilágítva, hol a flakon oldalán keresztül megvilágítva a témát.

A műanyag kissé érdes, fehér felületének következtében kellemes diffúz fény érte az érmét, ezáltal lágyabb árnyékok keletkeztek és a pénzfelület térbelisége is jól érvényesült.

Ezt követően eszembe jutott, hogy kipróbáljam azt a technikát, amit nem rég ismertem meg. Ehhez szükséges egy vaku és egy üveglap.

Az üveget úgy kell tartani, hogy a dollárral (persze más pénzzel is működik a dolog) kb 45 fokos szöget zárjon be. A vaku oldalról villant, az üveglapra, és hogy a vaku tokja se érezze magát mellőzve, ezzel akadályozzuk meg, hogy az érmét közvetlenül érje a vaku fénye (kitakarjuk). Talán könnyebben érthető az elrendezés a mellékelt ábra alapján.

Ennek a trükknek a segítségével kellően világos és megfelelően kontrasztos felvételek készítésére nyílik alkalmad. A következő fotókat a leírt beállítással exponáltam, különféle felületre téve a pénzt. A harmadik fotó sem photoshop eredménye, csupán a távtartót tettem az érme alá.

A módszert kipróbáltam egy másik pénzzel is, aminek színe eltért az előzőtől. Az eredmény ebben az esetben is megfelelő volt számomra, az eljárás tehát jól alkalmazható az érmék fotózásánál.

Az eddigi perspektívát megváltoztatva és más elrendezést összeállítva is jó fotókat lehet készíteni a fenti egyszerű segédeszközök használatával. Ha már ott volt az üveg, ráállítottam a 200 forintos érmét, és a tükröződő felületet is belekomponáltam.

A példa ismét alátámasztotta, hogy nem feltétlenül kell több százezres stúdió felszerelés ahhoz, hogy optimális megvilágítást lehessen produkálni. Némi kompromisszum mellett a kezed ügyében lévő olcsó dolgokkal is boldogulhatsz.

Persze egy vaku azért jól jön.

Az első lépések tehát már megvannak, lehet tovább játszani a fényekkel, háttérrel és a perspektívával... jó fotózást!

Kérlek, írd le a véleményed, értékeld a fotókat!

Melyik tetszik és melyik nem, milyen hibákat látsz, amit szerinted ki kellene javítani.