Fény-árnyék a fotózásban

Mostani bejegyzésem egy cikksorozat első része, amelyben a fényekkel és a vakuzással fogok eljátszani.

A regisztrált olvasóimhoz intézett kérdésemre küldött válaszokból kiderült, hogy sokan szeretnének többet megtudni a vakuzásról, a beltérben történő fotózásról. Célom nem a stúdiófotózás bemutatása, hanem a hétköznapokban előforduló szituációk során alkalmazható módszerek szemléltetése, lehetőleg olyan eszközökkel, melyek a legtöbb hobbifotós számára elérhetőek. Így hát erről fogok írni néhány szösszenetet...

Ahhoz, hogy a fotó elkészülhessen fényre lesz szükséged (na ezzel most sokat nem segítettem ugye?). Azért egy pillanatra mégis gondolj csak bele, hogy az exponálás előtt hányszor figyelted meg, hogy milyen jellegű megvilágítás mellett készülsz fotózni. Most nem csupán arra gondolok, hogy megnézed honnan süt a nap, hanem a fény erejét, és a "minőségét" is felméred.

Gyanítom, elég ritkán történik ilyesmi, pedig a fény az egyik legfontosabb összetevője a FÉNYképnek.

Nagyon nem mindegy, hogy milyen fényeket rögzítesz a pixeleken. Az erős, kemény megvilágítás (nem csak a napfény lehet ilyen) kontrasztos felvételt eredményez, telített színekkel, ami nem minden esetben kívánatos, és a fény iránya is jelentősen meghatározza fotó jellegét.

A megvilágítottság erősségétől függő optimális expozíciós értékek megállapításában a fénymérő lesz segítségedre (erről az előző bejegyzéseimben írtam), de ez még nem elég.

Azon túl, hogy az elkészült fotó világossága megfelelő, érdemes odafigyelni a téma megvilágításának formájára is. Viszonylag ritka az az eset, amikor "gyárilag" ideálisak a fények, emiatt gyakran kell módosítani a helyzeten (pl. vakuval, derítőlapokkal).

A fények beállítását két fontos dolog is szükségessé teszi:

• térbeli hatás
• hangulati összefüggés

A megvilágítást érdemes attól függően szabályoznod, hogy milyen témát fotózol, és milyen érzéseket szeretnél kelteni (vigyázz a vaku könnyen válhat hangulatgyilkossá!). Az optimális megvilágítottság elérése érdekében ügyelned kell a fény jellegére, valamint a fényforrás(ok) helyzetére. A legjobb megoldás kiválasztásához szeretnék egy kis átfogó segédletet adni.

Kezdjük a térbeliséggel.

A fotózás során a legtöbb esetben háromdimenziós hatást szeretnénk kelteni, hiszen célunk a valóság ábrázolása. A térérzet kiváltására több lehetőség is nyílik, ezek közül a legkézenfekvőbb az árnyék. Igen, ugyanis ha egy alakzatot megfigyelsz napsütésben, akkor annak tuti lesz árnyéka is. Tehát az árnyékmentes fotó mindig lapos hatást kelt, nehezen érezhető a képen szereplő dolgok, alakok térbeli kiterjedése.

Íme, néhány felvétel, és az elkészítésének beállításai, amelyek szemléltetik a fényforrás helyzetétől függő térhatást. Most kizárólag a megvilágítás irányának megváltoztatását modellezem, annak jellegével majd a következő írásban foglalkozunk.

Ha a fényképezőgép irányából érkezik a fény (ahogy a fenti fotók esetében), akkor kapjuk a legpocsékabb képet, hiszen ekkor nem keletkeznek olyan árnyékok, amelyek segítenék a plasztikus ábrázolást. A rossz hír mindebben, hogy a beépített vaku éppen ilyen jellegű képeket eredményez :( Éppen ezért senki ne várja el a masinájába suszterolt kis villanótól, hogy stúdió minőségű megvilágítást fog biztosítani. A célja némi plusz fény biztosítása a bemozdulásmentes felvételek érdekében, és hogy mindig a gépen van, annak az az ára, hogy nem a legideálisabb helyről világítja meg a témát.

A fotómodellek világába belecsöppenő brumin jól kivehető a szerencsétlen irányból érkező fények hatására történő elsápadás és térbeli kiterjedésének csökkenése. Olyan lapos lett szegénykém, mint egy elfuserált palacsinta.

Persze olyan dolgok esetén, amelyek könnyedén felismerhetőek (mint pl. a narancs, vagy a játék mackó), tudjuk, hogy ezeknek van térbelisége, és ezért azokat úgy is látjuk. De olyan esetben, amikor már nehezebben ismerhető fel, hogy mi is szerepel a felvételen (ahogy a sorban harmadik képen), no, ott már szemléletesebb a megvilágítás irányának hatása.

A kb. 45 fokos szögből érkező fények már sokkal valóságosabb képet festenek. Megjelennek az árnyékok, és ezzel együtt a plasztikus hatás is.

Már felismerhetővé válik a képen szereplő dolgok anyaga is, a medvearc apró szöszmöszei, a narancs rücskössége, valamint a térbeli formák is felfedezhetőek lesznek.

A példa jól mutatja, hogy ez a megvilágítás sokkal előnyösebb a fotózás során, ezért célszerű törekedni arra, hogy valami hasonló irányból érkezzen fény a témára, ha el akarod kerülni a lapos képeket. Az exponálás előtt tehát alakítsd úgy a helyzetet, hogy ennek megfelelően alakuljanak a fények. Ehhez használhatsz fényterelőket is, de sokszor csak egy kis elfordulásra, vagy néhány lépésre van szükség, ahhoz hogy mondjuk a napfény is úgy érje a témát, ahogy szeretnéd.

A különböző fényvisszaverő felületek (akár egy fehér fal) szintén sokat segíthetnek az optimális megvilágítottság elérésében.

Vakuzásnál, ha megoldható, akkor érdemes a külső vakut a gépvázról levéve használni, és pl. egy zsinór kapcsolattal megvalósítani az elvillanás szinkonizálását. Így megfelelő szögből és irányból érheti fény a fotózandó felületet.

Ha tovább mozgatjuk a fényforrást, elérjük a súrló fényt, vagyis, amikor oldalról éri a megvilágítás a témát.

A portréknál ez az ami ki tudja hozni a sodrából a modelleket, ha (mégfotosopoláselőtt) meglátják a ez elkészült felvételt. Ez a megvilágítás ugyanis durván hangsúlyozza még a legpajkosabb pattanást is.

Nézd csak meg a példában szereplő papírtörlőt! A két képrészlet remekül szemlélteti, hogyan változik a felület látványa a fény irányának hatására.

Persze van olyan helyzet, amikor éppen ez a megvilágítási forma kell ahhoz, hogy azt a látványt kapd, amit szeretnél. Ilyen lehet a domború felületű tárgyak fotózása, vagy pl. a fakéregről készítesz fényképet.

A 3 dimenziós kiterjedés és az anyagszerűség érzékelését még jobban mutatja, ha nem a teljes felvételt látod, csupán egy kisebb részletét.

A megvilágításnak nem csak az iránya, hanem az erőssége és a minősége is lényeges egy-egy jól sikerült fotónál. Ezzel fogom folytatni a következő részben...