A rigó visszatér

Pár nappal ezelőtt a hóesésben volt alkalmam lencsevégre kapni a kertünkben portyázó rigót. Akkori írásomban a fehér környezet és a szpot fénymérés került szóba.

Most két, közel azonos felvétel kapcsán szeretném tudni a vélemyényed.

A madárka visszatérve, ezúttal egy örökzöld ágain pihent meg, és várta mikor veszem már észre a kínálkozó alkalmat. Nem kellett sokat várakoznia :)

A hófehérKÉK

... és a két törpék.
A téli felvételek egyik leggyakrabban előforduló hibája (az alulexponáltságon túl) a színek torzulása, azaz (ahogy a címben is) minden kékes árnyalatban tündököl a képen.

Ez a rendellenes színvilág bizony elég bosszantó tud lenni, hiszen sokszor csak utólag, otthon a monitoron nézve derül ki, hogy ez alaposan el lett szúrva.

A dühtől aztán a fejünk is más színárnyalatot vesz fel.

De még mielőtt rácsapnál a delete-re olvasd el hogyan lehet orvosolni utólag a problémát!

Középpontban a rigó

Az elmúlt napok időjárása remek alkalmat nyújtott arra, hogy a múltkori fénymérő próbát a természetben is megvalósítsam.

A gyakorlat ismét rávilágított arra, hogy bár vannak olyan alapelvek, amelyek sok esetben hasznos segítői az exponálógomb nyomogatóinak, mégsem árt résen lenni, és ügyelni arra, hogy mit miért csinálunk. A helyes expozíció beállítása nem nagy ördöngösség, csak egy kis odafigyelést igényel.

Általánosan elfogadott, hogy a zavaró tényezők kizárása érdekében jó szolgálatot tesz a spot fénymérés. Ebben az üzemmódban ugyanis a képmező csupán kis területét (néhány %-át) veszi figyelembe az automatika. A kép többi részén lévő, eltérő világosságú részletek nem zavarnak bele a fénymérésbe.

Fénymérő tesztelése II. rész

Az előző bejegyzésemben a fehér felület (háttér) helyes exponálásának kérdéseit boncolgattam. Most a fekete lap kerül az objektív elé. Lássuk hogyan alakul az expozíció. Folytassuk a fénymérő tesztelését!
Nos, a túlnyomó részt sötét felület is bezavarta a fénymérőt, ahogy láthattuk a fehér lap esetén alulexponált lett a fotó, most pedig a fekete lapot túlexponálta a fényképezőgép.  A sötét területen lévő fehér boríték nagy része kiégett, köszönhetően a hosszú, 0.8s záridőnek (emlékeztetőül a rekesz végig F/8, és a megvilágítás változatlan).

Nehéz helyzetben a fénymérő I. rész

Jártál már úgy, hogy látszólag mindent jól állítottál be a fényképezőgépeden, mégsem voltál elégedett az eredménnyel? Valószínűleg veled is előfordult, hogy ugyanazon környezetben, hasonló fényviszonyok mellett egyik kép jó lett, a másik pedig nem. Készítettél egy felvételt ami remekül sikerült, majd a következő expozíciót már a kukagombnak kellett eltűntetnie a szemed elől.
Változatlan beállításokkal fényképezve egyszer áldod az automatikát, aztán egy kicsit másként komponálva a képet máris szidni kezded, hogy miért nem képes most is megfelelően exponálni.

Vajon mitől van az, hogy bizonyos esetekben túlságosan világos (túlexponált), máskor pedig sötét (alulexponált) lesz a felvétel, miközben a megvilágítás nem változik?

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha megnevezem a bűnöst, hiszen logikus, hogy a felvétel optimális világosságáért a fénymérő felel. Ez a segédeszköz teszi lehetővé, hogy az esetek döntő többségében helyesen exponált fotókat készíthetsz.
De miért fordul elő, hogy téved? Nézzük meg! Készítettem egy kis útmutatót, hogy eligazodj...